Könyvek háborúja: Kritika - Sherrilyn Kenyon: Cloak & Silence

“I swear to you, Mari… I won’t ever be your mistake. Let me give you the love you deserve.”

Cím: Cloak & Silence

SPOILER VESZÉLY: Azok számára, akik még nem olvasták a sorozat 5. részét, a Born of Silence-t, a következő sorok erősen spoileresek lehetnek!

Az egyik legvadabb katona a Prixianok közt, Maris Sulle egész életében egy kívülálló volt. Egy olyan titokkal nőt fel, ami felemésztette mindenét - elsőszülött jogát, családját és a katonai karrierjét. Egész életében egyetlen szerelme volt csak, és feláldozta a saját boldogságát annak érdekében, hogy újra összehozza legjobb barátját a nővel, akit szeret. De most, hogy a jó cselekedetnek vége, Maris elveszettnek érzi magát. Bár mindent megtesznek, hogy bevonják őt is az új családjukba, Maris ismét kívülálló lesz.

Ture életét azzal töltötte, hogy mindenki elől bujkált, miközben kétségbeesetten próbált beilleszkedni. A családjától, a világtól, mindentől. Mindenki, akit csak ismert bántotta, így nem csoda, hogy nem bízik senkiben, csak a legjobb barátjában. És őszintén, ő maga sem érti, hogy a lányban miért bízik meg. Akkor sem tud hinni neki, amikor a lány egy olyan barátok közti hűségről beszél neki, amit ő sosem tapasztalt.

De a legsötétebb óráiban egy olyan hős menti meg, akiről azt hitte, hogy csak a könyvekben létezik. Egy férfi, aki éppúgy tele van sebekkel és épp annyira bízik az emberekben, mint Ture. Valaki, akinek szándékában sem áll új kapcsolatot kialakítani.

Miután az egész életét a halálra ítélt kapcsolatok élő példájaként élte le, Maris nagyon is tisztában van az udvarlással és a kudarccal, ami mindig követi. Mégis, van valami Ture-ban, aminek nem tud ellenállni. Valami, ami nem hagyja elsétálni mikor az esze azt súgja.

De amikor régi ellenségek fenyegetik mindkettőjüket, vagy együtt vészelik át, vagy egyedül halnak meg.

értékeljünk:

(spoiler veszély az előző részekre nézve!)

Kezdjük azzal, hogy mi is az a Cloak & Silence. Hosszát tekintve (171 oldal), nem mondhatnánk regénynek, de majdnem kétszer olyan hosszú, mint egy átlagos novella. Tartalmát tekintve viszont a novellára hajaz. Nagyon sok cselekmény nincs benne, inkább a két főszereplő kapcsolatára, múltjára fókuszál. Nem elengedhetetlen darabja a sorozatnak, inkább amolyan kitöltő rész, de aki egyszer megismeri Marist, az úgysem tud neki ellenállni. Na meg akárhogy is, mégiscsak egy League könyv, naná, hogy kötelező olvasmány a rajongóknak!!

Q: What's it like being a civ and hanging out with the Sentella?

"Oh you have no idea the misery I suffer. All those hot bodies around me all the time… it's horrible. Absolutely horrible. Actually, that's not the bad part. Not being able to take a bite out of one of them… that's the hard part. I'm telling you, if hell had a name, it would be Maris."

Egyéb érdekessége, hogy ezúttal két férfi közti kapcsolatról szól. Őszintén szólva, először mikor kijött a hír, kissé húztam a számat. Nem, semmi bajom az LMBT kapcsolatokkal, csak nem szeretek részleteket hallani/olvasni/látni belőlük. Nem shippelek semmilyen Destielt vagy hasonlót, és Darlingot sem akartam összehozni Maris-szal. És ez még mindig nem változott, viszont imádom Marist. Az első pillanattól kezdve, amikor feltűnt a sorozatban az egyik nagy kedvencem volt, így az sem izgatott volna ha valami überUFO-val hozta volna össze Kenyon. Viszont Ture és Maris annyira aranyosak voltak együtt, és mindketten annyira sokat szenvedtek(kenyon könyv, senkit sem lep meg), hogy még én is megszerettem őket és élveztem a történetüket.

Azért annak örültem, hogy sok erotikus rész nem volt, és igazából amiket kaptunk azok sem voltak olyan nagyon részletesek. Van egy kis ballépés ami ezeket a részeket illeti, de ebbe most nem megyek bele, mert annyira nem is fontos. Ami viszont kihagyhatatlan egy League könyvnél az a szarkasztikus humor. Erről alapjáraton Maris gondoskodott, de ezúttal is összejött a Sentella banda párszor, és a könyv felében könnyeztem a röhögéstől. Ja még plusz pont, hogy lényegesen sokat szerepelt Syn! De, amit még ennél is jobban muszáj kiemelnem, ami nagyon nagyon tetszett, az az új faj. A Phrixian faj számomra az egyik legérdekesebb, ami eddig megjelent a sorozatban. Imádtam, és annak ellenére, hogy az ő társadalmuk az egyik legkegyetlenebb, mégis nagyon érdekes és jó lenne többet látni belőlük és az élővilágukból. Biztosan ott van a top3-ban az Andarionok és Trisani mellett.

Ami az izgalmas részeket és az akciót illeti, mint mondtam az elején igazából nincs sok belőlük, de ami van az hozza a megszokott színvonalat. Viszont ideje lenne már Kyrnek egy csajt adni, aki szét rúgná a hátsóját és felnyitná a szemét... (eredetileg nem szóviccnek szántam, de felhívták rá a figyelmemet, hogy vicces megfogalmazás.. ) Bár nem vagyok biztos benne, hogy számára is van remény. Mindegy, ide nekem Haukot, Nerot, Chaydent, Faint, Tarynt, meg a többieket. Ebből a csapatból sosem lesz elég!!

A "csak" 4,5 csillagot valójában azért kapja, mert mindezek ellenére csak egy hosszabb novella, és azt a színvonalat is hozza. Semmi extra azon kívül, hogy szerethető. Illetve néha-néha ismét előjöttek azok a bizonyos "információ" és mondat ismétlések, ami engm általában kizökkent egy picit.

“You lost your tongue or your nerve?”

“I don’t want to get fag blood on me and catch whatever disease you’re carrying.”

“Then by all means, shall I show you the door . . . or would you rather go out through a wall?”

A furious tic beat in Kyr’s jaw. “Do you know who I am?”

Nemesis snorted derisively. “We know. We just don’t give a shit.”

"(...)All little girls, regardless of what they say, dream of a prince to come in and sweep them off their feet and save the day. But what no one ever mentions is that all little boys dream of a princess to do the same thing for them. But the problem with princes and princesses is that they’re spoiled and self-absorbed. They act in their own best interest. They don’t go after their loved ones to rescue them so much as they do it for their own vainglory, and to serve themselves. While she’d had many princes try for her hand, it was a king who claimed her heart. Unlike princes, kings take responsibility. They think of others instead of themselves and they will risk everything, even their very lives, for those they love. It is never about them, but rather about the ones they cherish most. They love to such depth that they would sacrifice all just to see their family smile. For every thousand princes, there is only one king. And such rare men do not deserve a useless princess who sits on her duff and orders others to worship her and do her bidding. Kings deserve queens- rare women who never flinch to do whatever it takes to keep their king safe. Women who have the courage to face any attacker and to rally to whatever challenge life throws at them."

“Remind me later that we really need to send you to anger management therapy.”

Darling widened his eyes innocently at the man as he pulled Zarya against him. “I have no idea what you’re talking about, Rit. I’m all good.”

“Yeah, but we’re not,” another insanely tall man said. “We just got busted.”

One of the Tavali soldiers draped an arm around his shoulders. “We’re not busted, brother. Only the morons who showed their faces.” He passed a pointed stare to Nykyrian, Darling and Caillen.

Összesítés: Pro és Kontra
Összesítés	Pro(+)	Kon(-)
Írás	Szokásos Kenyon színvonal	Mondat/információ ismétlések
Történet	Aranyos, szívbemarkoló	Marisra jobban fókuszál, és Ture-ból kicsit keveset kaptunk
Karakterek	Imádnivalóak és SOB-k egyaránt	-
Borító	Remek alapkép,jól áthozza a történet hangulatát	Egyáltalán nem hasonlít egyik főszereplőre sem, illetve a cím betűtípusa és szöveg effektje sem túl előnyös