Once Burned részlet Jeaniene Frost-tól
Jeaniene Frost December végén közzétett egy kis részletet a blogján, Vlad könyvéből.
Íme itt a fordítás:
" Azoknak, akik nem olvasták volna az ismertetőt, leírom lejjebb. Ebben a jelenetben Vlad először vitte Leilát az otthonába egy olyan megállapodás alapján, amivel a lány nem igazán vagy megbékélve - és még azt sem tudja, hogy Vlad az "igazi" Dracula. Úgy hiszi, hogy a férfinak szerepjáték függősége van és ezért hívja magát Vladnak, heh.
Megjegyzés: A jelent a könyvben kissé hosszabb. Átszerkesztettem, hogy kivegyem belőle a spoilereket." - Jeaniene
A lány egy halandó, sötét erőkkel felruházva...
Miután egy tragikus baleset forradásokat hagyott a testén és tönkretette álmait, Leila sosem hitte, hogy jöhet ennél rosszabb: Rémisztő erők, amelyek engedik, hogy az elektromosságot átvezesse és lássa az emberek legsötétebb titkait egy egyszerű érintéssel. Leila magányra van ítélve... egészen addig, amíg az éjszaka teremtményei el nem rabolják, arra kényszerítve a lányt, hogy kivételes mentális képessége segítségével "segély hívást" küldjön a világ leghírhedtebb vámpírjának...
Ő az éjszaka hercege...
Vlad Tepesh ihlette a történelem legnagyobb vámpír legendáját - de bármit is tégy, ne hívd őt Drakulának. Vlad képessége, hogy kontrollálni tudja a tüzet, az egyik valaha létezett legfélelmetesebb vámpírrá teszi, de az ellenségei találtak egy új fegyvert ellene - egy gyöny9rű, halandó olyan erőkkel, ami az övével egyezik. Akárhogy is, amikor Vlad és Leila találkoznak, szenvedély gyullad köztük, mely akár fel is emésztheti őket. Minden erejüket be kell vetniük, hogy megállítsanak egy ellenséget, kinek legfőbb célja, hogy a lángok elemésszék őket.
“Leila.”
Vlad hangja visszarántotta a figyelmemet ő hozzá. Nem is próbálta elrejteni a vigyorár, ahogy lenézett a lábamhoz.
"Nem akarsz bejönni, mielőtt megfázol?"
Követtem a tekintetét mintha bizonyítékra lenne szükségem, hogy mezítláb állok a jeges talajon. Elfeledkeztem a hidegről, ahogy magával ragadott ez a sok pompa körülöttem, de most éles tűszúrásokként hatolt a fájdalom a lábaimba.
"Jövök," Mondtam azonnal.
Két hatalmas dupla ajtó nyílt ki és Vlad belépett rajtuk, bólintva a férfiakra, akik fejet hajtottak előtte, ahogy elment előttük. Ezúttal, az alázatos gesztus nem tűnt nem oda illőnek. Bárki, aki ilyen helyen élt el is várná, hogy hajlongjanak neki. A pokolba, ez még azoknál a királyi kastélyoknál is nagyobb volt, amiket a TV-ben láttam.
Utána indultam, kénytelen voltam megállni, hogy ne bámészkodjak, mint egy kisgyerek. Egy óriása teremben voltunk, aminek a mennyezetét ügyesen elhelyezett gerendák, freskók és pajzsok díszítették. Jobbról lefelé a mennyezet csökkent és rózsaablak vette át a helyét. Alatta egy benti kert, székekkel, kanapékkal és egy márvány szökőkúttal melyeket növények és virágok vettek körül.
Vlad áthaladt a kerten, én pedig követtem, ahogy haladtunk lefelé az előszobán még több csodálatos szobákat pillantottam meg. Végül Vlad megállt egy lépcsősor előtt.
Maximus majd megmutatja a szobád," közölte Vlad. Megfordult és elindult, hogy ott hagyjon, de a "Várj!"-om megállította.
"Addig nem tudok zuhanyozni, amíg nem engedtem ki a felesleges elektromosságot," Mondtam egy vállrándítással. "Felteszem nincs egy villámhárító sem a közelben, ugye?"
“Szerzek párat,” válaszolt, ahogy közelebb jött. “Addig is, használj engem.”
"Majd keresek valami mást" tartóztattam fel.
Egyik szemöldöke felívelt. "Ragaszkodom hozzá."
Amint kimondta, megragadta a kezem. Réz szemei az enyémbe bámultak, elhallgattatva ezzel a következő tiltakozásomat, mielőtt még hangot adhattam volna neki. Annyira közel állt, hogy azt képzeltem mintha érezném a szokatlan melegséget közöttünk lévő szűk térben, ami belőle áradt. A melegség a kezéből biztosan valódi volt. Olyan volt, mintha a bőrömben kúszna, életre keltve az emlékeket arról, hogy milyen volt az ölelésébe burkolózni, ahogy az a forró, kemény test hozzápréselődött testem minden milliméteréhez.
Megköszörültem a torkom, hogy elvonjam a figyelmem egy bizonyos részemnek váratlan szorongásáról ott lent. Az nem segített, hogy simogatta a bőröm, míg várta a válaszom, még az a kis érintés is kellemes bizsergéssel árasztotta el a testem.
"Biztos vagy benne?" Le kellett csapolnom magam ahhoz, hogy ez az egész hatékony legyen, és ugyan Vlad tűzálló volt, még mindig fájhat neki.
Lehajolt, hosszú haja az arcomat súrolta. Azok a sötét szálaknak nem szabadott volna olyan érzést kelteni, mint ha izgatóan simogatna, de így éreztem, és újra, átkoztam a furcsa reakciómat, amit ő váltott ki belőlem.
"Sosem csinálok semmit, ha nem vagyok benne biztos."
A hangja halkabb volt, és az ujjai megszorították a kezem. Egy áramütés csapta meg, amit nem állt szándékomban küldeni, de nem tűnt úgy, mintha zavarta volna, épp ellenkezőleg,egy lassú mosolyra húzódott a szája.
"Még."
forrás (source): http://jeanienefrost.com/2011/12/once-burned-excerpt/
Íme itt a fordítás:
" Azoknak, akik nem olvasták volna az ismertetőt, leírom lejjebb. Ebben a jelenetben Vlad először vitte Leilát az otthonába egy olyan megállapodás alapján, amivel a lány nem igazán vagy megbékélve - és még azt sem tudja, hogy Vlad az "igazi" Dracula. Úgy hiszi, hogy a férfinak szerepjáték függősége van és ezért hívja magát Vladnak, heh.
Megjegyzés: A jelent a könyvben kissé hosszabb. Átszerkesztettem, hogy kivegyem belőle a spoilereket." - Jeaniene
A lány egy halandó, sötét erőkkel felruházva...
Miután egy tragikus baleset forradásokat hagyott a testén és tönkretette álmait, Leila sosem hitte, hogy jöhet ennél rosszabb: Rémisztő erők, amelyek engedik, hogy az elektromosságot átvezesse és lássa az emberek legsötétebb titkait egy egyszerű érintéssel. Leila magányra van ítélve... egészen addig, amíg az éjszaka teremtményei el nem rabolják, arra kényszerítve a lányt, hogy kivételes mentális képessége segítségével "segély hívást" küldjön a világ leghírhedtebb vámpírjának...
Ő az éjszaka hercege...
Vlad Tepesh ihlette a történelem legnagyobb vámpír legendáját - de bármit is tégy, ne hívd őt Drakulának. Vlad képessége, hogy kontrollálni tudja a tüzet, az egyik valaha létezett legfélelmetesebb vámpírrá teszi, de az ellenségei találtak egy új fegyvert ellene - egy gyöny9rű, halandó olyan erőkkel, ami az övével egyezik. Akárhogy is, amikor Vlad és Leila találkoznak, szenvedély gyullad köztük, mely akár fel is emésztheti őket. Minden erejüket be kell vetniük, hogy megállítsanak egy ellenséget, kinek legfőbb célja, hogy a lángok elemésszék őket.
***
Az a szó, hogy "ház" nem volt igaz arra a fehér és szürke szerkezetre előttem. Tényleg hátra kellett hajtanom a fejem, hogy teljesen fellássak a plafonig. Legalább négy emelet magas volt, további emeletekkel a háromszög alakú tornyokban, melyek minden sarokban drasztikusan emelkedtek. Számtalan faragványok díszítették kívül, egészen a tolóablakok előtt helyezkedő bonyolult erkélyektől a kő vízköpőkig, melyek lefelé bámultak a tartó rúdukról. Nem ők voltak az egyetlen őrzői ennek a gótikus kinézetű palotának; legalább egy tucat ember állomásozott különböző pontokon a ház körül, néhányuk olyan mozdulatlanul állt, hogy első ránézésre azt gondoltam volna, hogy ők is szobrok. Egy személyzettel és kilátótoronnyal ellátott magas kőfal, vette körül a birtokot. Azon és a körülvevő erdőn túl, sötétszürke hegyek terültek el, mint egy természetes határ, tekintélyes érzést kölcsönözve ezzel a helynek.“Leila.”
Vlad hangja visszarántotta a figyelmemet ő hozzá. Nem is próbálta elrejteni a vigyorár, ahogy lenézett a lábamhoz.
"Nem akarsz bejönni, mielőtt megfázol?"
Követtem a tekintetét mintha bizonyítékra lenne szükségem, hogy mezítláb állok a jeges talajon. Elfeledkeztem a hidegről, ahogy magával ragadott ez a sok pompa körülöttem, de most éles tűszúrásokként hatolt a fájdalom a lábaimba.
"Jövök," Mondtam azonnal.
Két hatalmas dupla ajtó nyílt ki és Vlad belépett rajtuk, bólintva a férfiakra, akik fejet hajtottak előtte, ahogy elment előttük. Ezúttal, az alázatos gesztus nem tűnt nem oda illőnek. Bárki, aki ilyen helyen élt el is várná, hogy hajlongjanak neki. A pokolba, ez még azoknál a királyi kastélyoknál is nagyobb volt, amiket a TV-ben láttam.
Utána indultam, kénytelen voltam megállni, hogy ne bámészkodjak, mint egy kisgyerek. Egy óriása teremben voltunk, aminek a mennyezetét ügyesen elhelyezett gerendák, freskók és pajzsok díszítették. Jobbról lefelé a mennyezet csökkent és rózsaablak vette át a helyét. Alatta egy benti kert, székekkel, kanapékkal és egy márvány szökőkúttal melyeket növények és virágok vettek körül.
Vlad áthaladt a kerten, én pedig követtem, ahogy haladtunk lefelé az előszobán még több csodálatos szobákat pillantottam meg. Végül Vlad megállt egy lépcsősor előtt.
Maximus majd megmutatja a szobád," közölte Vlad. Megfordult és elindult, hogy ott hagyjon, de a "Várj!"-om megállította.
"Addig nem tudok zuhanyozni, amíg nem engedtem ki a felesleges elektromosságot," Mondtam egy vállrándítással. "Felteszem nincs egy villámhárító sem a közelben, ugye?"
“Szerzek párat,” válaszolt, ahogy közelebb jött. “Addig is, használj engem.”
"Majd keresek valami mást" tartóztattam fel.
Egyik szemöldöke felívelt. "Ragaszkodom hozzá."
Amint kimondta, megragadta a kezem. Réz szemei az enyémbe bámultak, elhallgattatva ezzel a következő tiltakozásomat, mielőtt még hangot adhattam volna neki. Annyira közel állt, hogy azt képzeltem mintha érezném a szokatlan melegséget közöttünk lévő szűk térben, ami belőle áradt. A melegség a kezéből biztosan valódi volt. Olyan volt, mintha a bőrömben kúszna, életre keltve az emlékeket arról, hogy milyen volt az ölelésébe burkolózni, ahogy az a forró, kemény test hozzápréselődött testem minden milliméteréhez.
Megköszörültem a torkom, hogy elvonjam a figyelmem egy bizonyos részemnek váratlan szorongásáról ott lent. Az nem segített, hogy simogatta a bőröm, míg várta a válaszom, még az a kis érintés is kellemes bizsergéssel árasztotta el a testem.
"Biztos vagy benne?" Le kellett csapolnom magam ahhoz, hogy ez az egész hatékony legyen, és ugyan Vlad tűzálló volt, még mindig fájhat neki.
Lehajolt, hosszú haja az arcomat súrolta. Azok a sötét szálaknak nem szabadott volna olyan érzést kelteni, mint ha izgatóan simogatna, de így éreztem, és újra, átkoztam a furcsa reakciómat, amit ő váltott ki belőlem.
"Sosem csinálok semmit, ha nem vagyok benne biztos."
A hangja halkabb volt, és az ujjai megszorították a kezem. Egy áramütés csapta meg, amit nem állt szándékomban küldeni, de nem tűnt úgy, mintha zavarta volna, épp ellenkezőleg,egy lassú mosolyra húzódott a szája.
"Még."
***
Once Burned 2012 Június 26-án fog megjelenni amerikában. Előzetes fejezetek megtalálhatóak a "Magic Graves" és a "The Bite Before Christmas" antológiákban. Ahogy minden új könyvem esetében, most is felteszem majd ezeket a fejezeteket a weboldalamra, ahogy közeledünk majd a megjelenés napjához. " - Jeanieneforrás (source): http://jeanienefrost.com/2011/12/once-burned-excerpt/
0 megjegyzés: