Kritika ~ Bec McMaster: Kiss of Steel


Cím: Kiss of Steel
Szerző: Bec McMaster
Sorozat: London Steampunk #1
Külföldi Kiadó: Sourcebooks Casablanca
Külföldi megjelenés: 2012. Szeptember 4.
Amikor Sehol Sem Biztonságos

A legtöbb ember elkerüli a rettegett Whitechapel kerületet. Honoria Todd számára viszont ez az utolsó menedék. De vajon milyen áron?

Blade-et a nyomornegyed uraként ismerik—senki sem mer szembeszállni vele. Azt mondják egymaga győzte le az Echelon hadseregét, hogy mióta megfertőződött a vérszomjas vírussal gyorsabb, erősebb és szinte halhatatlan lett.

Amikor Honoria felbukkan az ajtajában, a csekély önuralma kettétöréssel fenyeget. A lány nem...ártatlan. Blade nem látja az acélos gerincét—vagy, hogy a lány lehet a megváltás, amit oly régóta keresett.

értékeljünk:


Abban az esetben, ha ez a hihetetlenül sokat mondó fülszöveg nem győzött volna meg, reméljük, hogy a kritika meg fog.

A Kiss of Steel nem a története miatt érdekes, sokkal inkább a karakterek azok, amik olvastatták velem a könyvet, erre még rásegített egy kicsit a világfelépítése is, bár az sem volt igazán különleges.

Ez a könyv is leginkább a borítója miatt vonzott magához, hiszen a fülszöveg szinte semmit sem mond el a történetről. A világ néhány helyen egy picit a Tökéletes teremtmény (Perfect Creature) című filmre emlékeztetett. Úgy tűnik bármerre nézek nem nagyon tudok szabadulni a vámpíroktól (nem mintha nagyon akarnék), mert hogy itt is vezető szerepet kapnak. Ja és van egy vérfarkasunk is ;)

A történet szerint egy vérszomjat okozó vírus szabadult el, két féle vámpírt hozva létre ezzel. Az egyik a Kék Vérűek (Blue Bloods), a másik pedig a Vámpírok. A Kék Vérűek, mondhatjuk úgy is, hogy a szelídebb vámpírok. Azok, akik még nem váltak vérszomjas fenevaddá, akik legyőzték a szinte ellenállhatatlan vérszomjat. Általában vérszolgákat tartanak, hogy ellássák magukat kellő mennyiségű vérrel, és a szolgák is jól járnak, hiszen vagy pénzt vagy védelmet kapnak. Viszont a vírus továbbra is ott kering bennük megállíthatatlanul, és ha eléri a kritikus szintet, úgymond elhalványulnak (na ez kicsit hajaz Ward alantasaira) és csúnya, rossz Vámpírokká válnak. A Vámpírok azok, akiket megfertőződésük után elragadott a vérszomj. Mivel a vírus szintjük nagyobb, így erősebbek, gyorsabbak is, mint a Kék Vérűek, rothadó gyilkológépek.

Honoria apja volt az, aki megpróbálta előállítani az ellenszert. A családja árulás áldozatává esett és most Honoriának a gazdagságból a nyomorba kell menekülnie a húgával és öccsével. Vickers herceg, egyike a Kék Vérűeknek és az Echelon-legmagasabb hatóság Londonban- tagja, üldözi őket. Innentől kezdve az élete csupa hazugság és titok. Igen ám, de a Whitechapel kerület nem éppen a legbiztonságosabb része Londonnak, így Honoria és családja védelemre szorul, amit ki más adhatna meg, mint maga Whitechapel "királya": Blade - egy Kék Vérű, és mindez persze nincs ingyen. Honoria karaktere egy tipikus tudós, csakúgy mint az apja. Túl analizál mindent, mindenben a logikát keresi, így Blade-del, és a köztük lévő feszültséggel nem nagyon tud mit kezdeni és két kézzel tiltakozik. Nem volt rossz karakter, de kicsit lehetett volna tökösebb, hiszen egy érzelmileg igen erős karakterről van szó. Néha megérdemelte volna, hogy felpofozzák vagy leöntsék egy vödör hideg vízzel, hogy térjen már észhez, de ez szerintem minden karakternél előfordul legalább egyszer, hisz egy jó karakternek hibái is vannak.

Blade...hát ezentúl, ha valaki nekem felhozza, hogy Blade vagy Penge, tutihótzihherkrucifix, hogy nem Wesley Snipes féle félvér jut majd legelőször az eszembe. Ha másért nem, de őérte mindenképpen érdemes elolvasni a könyvet. Vicces, ravasz, kellően sötét, titokzatos, egoista és mégis törődő. Törődik az embereivel, a vérszolgáival és törődik Honoriával már az első perctől kezdve, és ez egyre csak fokozódik. Simán felkerült nálam a top 10-es (ami lassan inkább már 30) listára. Az akcentusa először kicsit furcsa volt, aztán később már vicces, és utána már nem érdekelt, csak beszéljen.

 A két jómadár közti szexuális feszültség nem idegesítő, de kutya legyek, ha nem frusztráló. Elég sokat kell várni, amíg Honoria beadja a derekát (okos lány), de még előtte kaptunk egy HOTHOTHOT etetős, vérszívós jelenetet. Hol kell feliratkozni Blade?? Ha kell a véremmel írom alá!! Ám hiába is fogadnának örök szerelmet egymásnak, Blade vírus szintje rohamosan növekszik és már nincs sok ideje, mielőtt vérszomjas fenevaddá válik.

Na de beszéljünk a steampunk részéről. Nincs sok mindent mondani, egy kicsit talán nehéz a nyelvezete egy hozzám hasonló kezdő steampunkot angolul olvasó számára, volt egy két szó, amit én is szótáraztam. Kicsit olyan, mint amikor először olvas az ember sci-fit. Na, de a lényeg, hogy ennek ellenére nem repkedtek mindenféle gőzmadarak meg hasonlók. Hatalmas gőz robot féle izék helyettesítették néha az emberi sereget és az őröket  Ez a London sokkal sötétebb, misztikusabb, mint a valódi lehetett abban az időben és ez a felépítés nekem nagyon tetszett. Látni engedte, hogy milyen kemény is ez a világ, hiába a város gazdag része, az sem csilli villi és leányálom. Ezen kívül persze a fegyverek (már az a kevés, amit megemlítettek), és az öltözékek azok, amik a steampunkra utaltak, mégis, valahogy kevésnek tűnt még nekem is.

Ahogy már mondtam az elején, inkább a karakterek hajtják eszeveszettül a könyv mókuskerekét, mintsem a történet. Vagy imádtam, vagy utáltam, vagy mindkettő vagy pedig sajnáltam egy karaktert, de mindegyikük érdekelt valamilyen szinten. Még a szimpla statiszta karakterek is(Erről jut eszembe, van egy Barrons nevű mellék szereplő ^^), mert meggyőződésem volt, hogy velük is lesz majd valami kis csavar (ez nem mindig jött be). És ha már csavar, abból van egy pár ahogy halad a történet. Némelyik elég kiszámítható, de volt egy-kettő, ami jól seggemre ültetett. A könyv eredeti fülszövegében lévő "akcióval teli" részével nem értek egyet. Abszolút nem volt tele akcióval. Igazán talán az utolsó 100 oldalon kaptunk izgalmas részeket, a többi 320 oldal a háttértörténetre, és turbékoló galambpárunkra koncentrál.


Kedvenc karakter(ek): Blade!!
Kedvenc jelenet(ek): Abszolút kedvenc az etetős jelenet!

Összességében: Nem egy bárhol, bármikor, akárhányszor újraolvasós könyvről van szó, de Blade és Honoria huza-vonáját sosem hagynám ki. Nem is egy akció dús steampunk, de aki szereti a kissé titokzatosabb könyveket, a jó karaktereket, jól megírt romantikát és a vámpírsztorikat, és szeretne egy jó kalandot, azt mondom csapjon bele, mert egyáltalán nem rossz könyv.


u.i.: A következő könyv Willé, Blade legjobb barátjáé, aki ráadásul egy vérfarkas. Érdekessége még, hogy Honoria húga, Lena lesz a hősnő. Kíváncsian várom.

u.i. 2.: Imádom az én guardian friendemet ezért a karácsonyi ajándékért!!


0 megjegyzés: