EMHTU ~ Keserű Ébredés
A Könyvek Háborúja ezennel HTUH ~ Hivatalos Tündérkrónikák Újraolvasás Hostess!
A Cor Leonis Kiadó Karen Marie Moninghoz hasonlóan közös olvasást tervez a kezdetektől, egyszóval a lényeg: Olvassuk együtt (újra) Mac és Barrons kalandjait!
A Könyvek háborúja elérkezett az első rész végéhez, így ideje, hogy összeszedjük a facebookon megosztott idézeteinket/jeleneteket:
" Nem mondanék vele sokat, ha azt állítanám: úgy nézett ki, mint egy filmcsillag. Akkor sem, ha bámulatosan jóképű pasinak nevezném. Meg sem közelítené az igazságot, ha azt mondanám, hogy Isten kegyes volt, amikor ilyen arcot adott az arkangyaloknak. Szemet kápráztatóan gyönyörű férfi volt: hosszú, ar
anyló haj, ezüstös, világos szempár, aranybarna bőr. A testemen minden szőrszál egyszerre égnek állt, és nagyon furcsa gondolatom támadt: ez nem ember.
(...)
Úgy éreztem, hogy többet is látnék, ha még egy kicsit jobban ki tudnám nyitni a szemem. Ha valahogy egy kicsit jobban igyekeznék, pontosan látnám, mi ő.
Nem tudom, mennyi ideig ülhettem ott a férfit bámulva. Később megtudtam, hogy majdnem elég hosszú ideig ahhoz, hogy megölessem magam, bár akkor erről még fogalmam sem volt.
Valaki hátulról fájdalmasan megkopogtatta a fejemet: ezzel megmentett magamtól és attól, hogy a történetem itt és most, ezen a lapon véget érjen. "
Mac először sétál be a 'Barrons Könyvek és Apróságok'-ba és találkozik Jericho Barrons-szel:
" Ez a férfi nemcsak elfoglalt egy helyet a térben, de be is töltötte azt. A helyiség korábban könyvekkel volt tele, most meg vele.
(...)
Nagyon erőteljes férfias kisugárzása volt, nagyon szexisnek és vonzónak találtam. Mindent elsöprő érzékiség sugárzott a sötét szeméből, a telt ajkából, abból, ahogy állt. Az a fajta férfi volt, akivel soha, de soha nem flörtölnék. "
Barrons próbálja elijeszteni Mac-et:
– Épp ellenkezőleg, Ms. Lane, soha ne essen ebbe a hibába. Soha ne higgye, hogy ez
csak egy könyv. Ez egy rendkívül ritka és ősi kézirat. Nagyon sokan készek lennének ölni is érte.
– Maga is? Gyilkolna érte? – Pontosan tudnom kellett, hogy állunk egymással.
– Természetesen. – Figyelte az arcomat, ahogy a szavai eljutottak az agyamig. – Fontolóra veszi, hogy távozik, Ms. Lane?
– Természetesen nem.
– Akkor dobozban fog hazamenni.
– Megint fenyeget?
– Nem én fogom odajuttatni.
" A fekete spirált végighúztam a szempillám végén, és az járt a fejemben, mit visel az ember, ha vámpírhoz megy látogatóba. A divatos piros kardigán és a hozzáillő felső, amelyet otthonról hoztam magammal, nemcsak hogy nem ment valami jól a sötétebb hajszí nemhez, de attól tartottam, talán incselkedő felhívásnak vennék, hogy még véresebbre színezzenek. Nem vitás, hogy a csinos ezüstkereszt fülbevaló, amelyet Sue nénikémtől kaptam tavaly a születésnapomra, szintén provokációnak minősül.
Az órámra néztem. Az öltözékemmel kapcsolatos határozatlanságom miatt késésben voltam. Éjfélkor volt találkozóm Barronsszel. Nem lesz időm elszaladni az utcában álló templomba, hogy egy kis szentelt vizet fröcsköljek a csuklómra és a fülem mögé: számomra ez a Ne harapj belém parfüm. "
Akkor éjjel nem fogtam fel, mit próbált ezzel mondani, de később, amikor fontos lesz, eszembe fog jutni, és megértem. Minden csatában a remény az egyetlen és legnagyobb előnyünk. Az a sidhe-látó, aki feladja a reményt és nem ragaszkodik foggal-körömmel az életéhez, az halott sidhe-látó. Egy sidhe-látó, aki azt hiszi, hogy legyőzték, akár egyenesen a halántékához is szoríthatja a kétségét, és meghúzhatja a ravaszt, hogy kiloccsantsa a saját agyvelejét. Az élettel kapcsolatban kétféle hozzáállás létezik: remény és félelem. A remény erőssé tesz, a félelem megöl.
Mac az életéért küzd (ki mondta, hogy nem tökös csaj?!):
" A harcon kívül mindent kizártam a fejemből, és küzdöttem. Küzdöttem a nővéremért, aki egyedül halt meg egy sikátorban. Küzdöttem a nőért, akinek a szépségét elszívta a Szürke Ember, amíg én sült krumplit falatoztam, és azért a nőért is, akit két napja ölt meg, amíg én tehetetlenül, döbbenten figyeltem. Küzdöttem azokért, akiket a Sokszájú Valami ölt meg. Küzdöttem a kiszáradt emberi bőrdarabokért, amelyeket a szél görgetett végig a Collins Street és a Larkspur Lane közötti elhagyott utcákon. Talán még O'Bannion néhány emberéért is. És küzdöttem azért a huszonkét éves fiatal nőért, aki úgy érkezett Dublinba, hogy egész biztosan tudta, ki ő, de akinek már fogalma sem volt arról, honnan jött, hová megy, és akinek épp most törött le a harmadik rózsaszín körme! "
Van, amit nem lehet megölni, ugye Barrons?
– Maga viccel. Néhányukat ilyen nehéz megölni?
– Néhányukat, Ms. Lane, egyáltalán nem lehet megölni...
- Holtan akarom látni a Nagyurat, ha másért nem, akkor azért, mert nem akarok több átkozott Unseelie-t látni a városomban. De ha valamit megtanultam az életben, akkor az az, hogy nem bízhatunk a feltételezésekben. Ezzel azt akarom mondani, hogy amíg nincs sziklaszilárd bizonyítéka vagy egy vallomás a kezében, ne higgye, hogy tudja, ki ölte meg a nővérét. A feltételezések – mondta sötéten – veszélyesek lehetnek. ~ Jericho Barrons
Háború közeleg:
– Vannak rajtunk kívül más sidhe-látók is, Barrons? – kérdeztem. Bólintott.
– Az jó, mert szükségünk lesz rájuk. – Háború készülődött, éreztem a csontjaimban. Egy háború, amely véget vet minden háborúnak. És az emberiség még csak nem is tud róla.
Ezzel az idézettel el is értünk az első rész végéhez. Emellett szeretnénk megmozgatni kicsit a kreativitásotokat is, szívesen vennénk, ha rajzokkal, képekkel bombáznátok bennünket, amit a Tündérkrónikák, vagy azok szereplői ihlettek.
A legjobb munkát egy ROSSZ HOLD KELT FEL könyvvel jutalmazzuk!
A munkákat a konyvekhaboruja88@gmail.com címre küldjétek!
Aki csatlakozni szeretne az újraolvasáshoz, jelezze itt: https://www.facebook.com/CorLeonisBooks/posts/286830414752427 hozzászólásban, aki pedig szívesen csatlakozna a HTUH csapathoz, az írjon a marketing@corleonis.hu címre a részletekért.
Akinek még netán nincs egyetlen Tündérkrónikák könyve sem, most a teljes sorozatot több, mint 35% kedvezménnyel veheti meg a Cor Leonis különleges ajánlatának keretében. ;)
http://konyvaruhaz.corleonis.hu/tunderkronikak___a_teljes_sorozat_149
0 megjegyzés: