Kritika ~ Richelle Mead: Homecoming
műfaj: YA PNR
értékeljünk:
hossz: 27 oldal (368)
sorozat: Vámpírakadémia novella
megjelenés: 2012. Augusztus 28.
kiadó: Delacorte Books for Young Readers
kiadó: Delacorte Books for Young Readers
A Vámpírakadémia rajongói által messiásként várt Rose-Dimitrij sztori immár kapható a könyvesboltokban, de nem önálló történetként, hanem egy FORETOLD című novelláskötetben, 13 másik novella mellett.
értékeljünk:
Az értékelés csak Mead sztorijához kapcsolódik!
Imádom Richelle könyveit és nagy VA fan vagyok, de ez a kis rövid történet tényleg csak az extrém Dimitrij fanoknak okoz majd katarzist. Ők imádni fogják. Engem egy kissé untatott. Ugyan Rose még mindig szórakoztató, és a mellékszál a Strigával, kinek beceneve Blood King és a hegyen lévő barlangokban él és megeszi azokat az embereket, akik elég idióták ahhoz, hogy odamenjenek és megpróbálják megkarózni egy kicsit emlékeztetett a Yeti vagy a Grincs történetére, de ez még legalább felkeltette az érdeklődésemet. Aztán gyorsan el is intézték 2 – 3 oldal alatt, ami kissé poénos, tekintve, hogy azért volt nagy szám a striga, merthogy NAGYON öreg volt. Hát ahhoz képest kis csapatunk elég gyorsan kivégezte. Pedig én tudni szerettem volna, hogy ki ő és hogy került oda… no mindegy.
Értem én, hogy rövid történet, na de a családi összejövetel sem volt valami érdekfeszítő és igazából Rose szemével figyeltük valahonnan a konyhából, amíg ők a szobában ölelkeznek és kérdésekkel bombázzák Gyimkát (az elhelyezkedés nem ilyen volt, de kb ilyen érzés volt).
Inkább egy új VA regényt kapnánk, mint ilyen rövid maszlagokat…
Értem én, hogy rövid történet, na de a családi összejövetel sem volt valami érdekfeszítő és igazából Rose szemével figyeltük valahonnan a konyhából, amíg ők a szobában ölelkeznek és kérdésekkel bombázzák Gyimkát (az elhelyezkedés nem ilyen volt, de kb ilyen érzés volt).
Inkább egy új VA regényt kapnánk, mint ilyen rövid maszlagokat…
Kedvenc idézet(ek):
“Nothing like a little rock climbing,” I said cheerfully, hoisting my backpack over my shoulder. “This could almost be a vacation, if not for the, you know, potentially dying part.”
Mark held up a hand to shield his eyes from the sun as he regarded Dimitri and me. “Something tells me you’re the kind of people whose vacations always end up that way.”
0 megjegyzés: