Kritika - Jus Accardo: Toxic

*Figyelem! A bejegyzés erősen spoileres lehet azok számára, akik nem olvasták a Touch-ot!!*

Cím: Toxic

Szerző: Jus Accardo
Sorozat: Denazen #2
Hossz: 317 oldal
Műfaj: YA paranormal romance
Külföldi megjelenés: 2012. október 16.
Külföldi kiadó: Entangled Publishing
Hazai jogok: Könyvmolyképző kiadó (Touch)

Amikor egy Six megmentette Kale életét a Sumrun éjszakáján, figyelmeztette őket, hogy ennek következményei lesznek. Egy csere. Valamit elvesznek azért, hogy az életét visszaadták. De Dez soha nem gondolta volna, hogy elveszítheti az egyetlen dolgot, amiért bármit megadna, hogy megtarthassa… És ha az nem lenne elég, hogy Dez immunitása Kale iránt gyengülni kezd, a Six, akit azért hoztak, hogy segítsen Kale-nek kontorllálni a gyilkos érintését, a találkozásuk pillanatától kezdve a fiúra hajt.
Ennél rosszabb? Jade megérintheti Kale-t. De a ribanc Barbie Dez legkisebb problémája.

Miután Dez és Kale megszöktek, Dez apja nemcsak a legerősebb fegyverét veszítette el, hanem a Supremacy projekt egyik fontos elemét is. Hogy rendbe hozza a helyzetet, a Denazen nyomására megmérgezi Dezt és választás elé állítja – a lány vagy feladja magát a Denazennek, ahol meggyógyítják... vagy meghal. Dez pedig elhatározza, hogy megtalálja a megoldást anélkül, hogy bezsákolnák és felcímkéznék vagy hogy elveszítené azt, akit szeret – így úgy dönt, hogy a mérgezést titokban tartja. De amikor a Denazen egyik támadása túl közel üt az otthonához, Dez meggyőződése, hogy áruló van köztük. Jade.

Áldozatok, megszegett ígéretek és titkok. Deznek őszintén be kell vallania mindent, ha esélyt szeretne, hogy bebizonyítsa Jade bűnösségét, mielőtt mindannyian a Denazennél végzik. Vagy rosszabb, holtan.

Wow, nahát a Toxicnak sikerült megtartania azt a tempót, amit a Touch felvett és egy nagy bummal kezdődött. De vajon felülmúlta-e az első könyvet? Bizonyos szempontból igen.  a Toxic egy sokkal drámaibb hangot vett fel főleg azért, mert a személy, aki komoly szarban van az a mi drága narrátorunk, Dez. Elvesztette immunitását Kale képessége iránt, megmérgezték, közeleg a Supremacy és vele a beígért őrület, és az újonc Six, Jade egy ribanc.

A könyvnek megvannak a tetőfokai és mélypontjai egyaránt, de amikor azt mondom, hogy tetőfokai, akkor úgy értem, hogy észbontóan izgalmas jelenetek, mókás és aranyos pillanatok.  Ez a csapat nem is lehetett volna jobb. Imádom őket. Mindig van valaki, akit lehet gyűlölni, úgy mint a "csak zárjatok össze 5 percre velük" típusú gyűlölet, szeretni, szurkolni valakinek, és aki képes röhögőgörcsöt okozni, és néhány ijesztő tag is. És persze ott van Dez, akiért most lehet aggódni.

Az a méreg elég durva! Bárcsak kicsit gyorsabban hatott volna. És itt jön be a képbe a mélyrepülés. Egész végig arra vártam, hogy a méregnek legyen tényleg valami hatása, és ne csak szánjam szegény csajszit, de rágjam is tövig a körmömet az aggódástól. Sajnos ez csak a könyv legvégén történt meg. A Supremacy dolog sokkal jobban aggaszt, már nagyon kíváncsi vagyok abból mi fog majd kisülni.  Mr. Cross nem okozott csalódást. Ennek az embernek nincs szíve! Nincs, semmi, nada. Van néhány új karakter - mindkét oldalról - akiket mind imádtam, kivéve persze Jade-t (de tényleg, KIZÁRT, hogy ezt a csajt bárki megkedvelje, lehetetlen!). És még egy jó dolog .. Kale végre kicsit közelebb került a szívemhez. Tetszett a badass területvédő, de egyben ártatlan és cuki viselkedése.

Imádtam a nyomozós részt. Van egy kém köztük, és mihamarabb ki kell deríteniük, hogy ki az. Természetesen, Dez tudja, hogy Jade, de komoly bizonyítékra lesz szüksége, nem számít, ha már viszket a tenyere, hogy kiiktassa azt a ribancot. Egyébként a csavar az egyik karakterrel kapcsolatban tényleg egy csavar. Egyáltalán nem számítottam rá, maximum az egyik részére. Szép munka.

Összességében: Szórakoztató volt. Megvannak a hibái, de nem tudod nem szeretni a történetet, és a karaktereket, és azonnal olvasnád a következő könyvet rögtön ezután a szívszorító befejezés után.