Kritika - Jus Accardo: Touch

Cím: Touch

Szerző: Jus Accardo
Sorozat: Denazen #1
Hossz: 284 oldal
Műfaj: YA paranormal romance
Külföldi megjelenés: 2011. november 1.
Külföldi kiadó: Entangled Publishing
Hazai jogok: Könyvmolyképző kiadó

Mikor egy különös fiú vergődik le egy folyó gátján és lába elé érkezik, a 17 éves adrenalin függő Deznee Cross megragadja az alkalmat hogy felidegesítse apját azzal hogy hazaviszi a jégkék szemű, titokzatos, dögös srácot.

Azonban valami nincs rendben Kale-lel. Zuhanyzás közben is hordja a lány cipőjét, teljesen lenyűgözi az olyan dolgok, mint a DVD-k és a vázák és úgy viselkedik mintha a lány porrá válna ha hozzáérne. Dez csak akkor jön rá, amikor apja betoppan fegyverrel a kezében, többet tudva a fiúról, mint amennyit kellene, hogy több rejtély van a fiú — és apja "ügyvédi irodája"— körül, mint eddig gondolta.

Kale-t egy Denazen Corporation nevű vállalat—akik elkötelezetten gyűjtik a "különleges" gyerekeket, más néven "Six"-eket és fegyverként használják őket— foglya volt egész életében. Ja és persze az érintése? Öl. Ketten összeállnak egy csoport szökött Six-szel, és célként tűzték ki, hogy elpusztítják Denazent mielőtt elkapják őket és Dez apja rájön a legnagyobb titokra. Egy titokra, amit Dez egész életében védett.

Egy titok, amiért Kale gyilkol is csak hogy megvédje.

A YA könyvekkel való kapcsolatom jó pár éve már zátonyra futott, és kerülöm őket, mint a rossz pénzt. Évente körülbelül 2-3 Young Adult címkével ellátott könyvet olvasok, és általában azokat is hatezer szűrőn, tesztolvasón küldöm át, mielőtt kinyitnám. Nagyon ritka, amikor a fülszöveg annyira meggyőz, hogy nem várok senkire és amint tudom rávetem magam.

A Touch sem a nagyon meggyőző fülszövege miatt vonzott, bár be kell látni hogy a "gyilkos érintés" érdekes, attól függetlenül, hogy azt Stan Lee (X-men) vetette be először. Habár ez a koncepció két irányt is vehet. Vagy egy izgalmas, érdekes történet lesz belőle, vagy hatalmas klisékkel teletűzdelt katasztrófa. Jogos a kérdés, hogy akkor a Touch most melyikbe is sorolható? Egy kicsit mindkettőbe, hiszen a lehető legnagyobb klisét elsütötte az írónő, viszont egy jó kis izgalmas sztorit alkotott belőle.

A történet alapja sokáig a Hősök című sorozatra emlékeztetett. Az egész álszent Denazen szervezet, a különleges képességekkel ellátott szereplők, Dez apja, egyéb események. Mégsem éreztem, hogy ez valamiféle koppintás lenne. Működött, érdekes volt, helyenként meglepő. A hullámvasút effektus azért itt is megvolt. Voltak kevésbé érdekes részek, és voltak amikor az események pörögtek és szinte a szemem előtt láttam, és izgultam, hogy jaj mi lesz.

A romantikus szál, merthogy az is van, kifejezetten jó és más mint a megszokott YA könyvekben. Piros pont Jusnak. És ha már megint a YA címkézésnél tartunk, a Touchnak sikerült elkerülnie mindazt, ami engem az őrületbe kerget a YA könyvek 97%-ban. Nem játszódik iskolában, nem idegesítőek, ultranaívak a szereplők, nincs szerelmi hatszög, és nem csak a tini problémázásokról szól a történet. (@Nusejka-nak mondom, NINCS BÁL jelent!! ;D) Ami még kifejezetten tetszett, hogy volt néhány igen kreatív speciális képesség, főleg a végén. És a meghatározó szereplőknek is ez alkalommal tényleg különleges képességeik vannak, nem tucat, ami a műfajban és ebben a témában elő szokott fordulni. Minden szereplőnek meg volt a maga személyisége. A karakterek életre keltették a történetet.

Dez már az első oldalnál megvett. Imádtam, hogy ennyire szókimondó, vagány, vicces, temperamentumos és forrófejű, ami persze állandóan bajba keveri. Van néhány jelent, ahol tiszta homály a kis csaj, és nem gondolkozik, ott kijár neki a vödör jeges víz, de legalább lett belőle konfliktus, az meg sosem baj.

Kale személyisége a szemünk láttára fejlődik ki. Egész életében el volt zárva a külvilágtól, parancsra kelt, parancsra feküdt, parancsra ölt... addig, amíg meg nem szökött. Szóval sok minden, ami egy normális embernek hétköznapi dolog, az neki új, hozzá kell szoknia. Ennek hatására tulajdonképpen egy kettős személyiség, hiszen egyrészt egy veszélyes gyilkos, akivel nem szeretnél rosszban lenni. Nem egy ámokfutó eszelős, de ha a helyzet megkívánja, ha veszély fenyegeti őt vagy ami az övé, akkor biza odacsap. Másrészt pedig olyan néha, mint egy elhagyott kisgyerek és semmi mást nem akarsz csak vigasztalni és megmutatni neki a sok jót az életben, ami számára kimaradt. Ja és persze egy igazi Rómeó ;) Veszélyes, aranyos, és vicces szituációk/párbeszédek meghatározó szereplője.

A mellékszereplők közül említésre méltó Dez apja, aki egy igazi son of a bitch, szívtelen seggfej akinek kijárna már egy bumm a fejbe. Alex, Dez ex-barátja, akiről még mindig nem tudom, hogy melyik sarokban lép a ringbe, de feltűnésének kezdetén szimpatikus szemétláda, aztán ő is Rómeózik egy sort.. vagy inkább kereszteljük Júdásnak? Harmadik befutónk Ginger, akiről bármit mondanék spoiler lenne, legyen elég annyi, hogy ne packázz az öreglánnyal, és hogy senki sem az aminek látszik. Végül pedig Brandt, Dez unokatesója. Na hát ő is hozzánk vágott egy csavart labdát. Neki egyébként van egy novellája is "Faceless" címmel, szerintem érdemes lesz majd elolvasni. Rajtuk kívül persze van egy rakás másik mellék szereplő mindkét oldalról.

Összességében: Érzem,, hogy az egyik kedvenc YA sorozatom lesz, amiből nincs sok. Hatalmas "végjáték", kis függővéggel. Ajánlom annak is aki szereti a műfajt és annak is, aki olyan előítéletes vele szemben, mint én, mert ezúttal egy jó olvasmányt kaptunk, ami sokkal nagyobb rajongó tábort érdemel.