A Döntő előtt Judit megkeresett, hogy nem-e adnék interjút a Value Magazinnak, melyben elárulok pár kulisszatitkot a KÁP és a saját "blogger karrierem" alakulásáról. Jelentem, hogy az interjú összeállt, jó olvasgatást! ;) Miközben már-már vérre menő harc folyik a blogon, sikerült elkapni az egyik fő szervezőt, hogy meséljen nekünk egy kicsit a Könyves Álompasik Párbajáról. Arra voltam kíváncsi, hogy honnan indult, mi a felépítése, és hogy miért éppen ezek az édes férfiak – a fiatalabbaknak egyszerűbben pasik -, kerültek a reflektorfénybe. No persze, ha már beszélgettünk, akkor Andit is kifaggattam, hogy ő hogyan került ennek az egésznek a vonzásába.Judit: Vágjunk egyből bele a közepébe, vagyis honnan jött az ötlet? Nagyon eltaláltad/eltaláltátok, ezt a blog jelenlegi népszerűsége mutatja a legjobban.
Andi: Az alapgondolat a külföldön népszerű Alpha Showdown-ból jött, de ez majdnem ugyanaz, mint a YA Crush Tourney, csak utóbbiban kizárólag YA karakterek vannak, míg az Alpha Showdown az is-is, viszont ott a lényeg az, hogy ki az "alfa karakter" nem az álompasi. A fejemben pedig valahogy keveredett a kettő, így jött létre a KÁP.
Judit: Ezek szerint te is nagy könyvmoly vagy, nem is tudom, hogy jut időd ennyi olvasásra. Még mindig meglepő, ha valaki sok irodalommal foglalkozik, manapság rengeteg program indul a könyvek népszerűsítésére, szerintem ez is egy remek lehetőség.
Andi: Viccesen hangzik, de fiatal fénykoromban abszolút nem szerettem olvasni regényeket, nem is nagyon érdekeltek. Ráadásul a családunk egyik tagjánál sem láthattál soha könyvet, leszámítva a tankönyveket. A barátaim, közeli ismerőseim sem nagyon olvastak, úgyhogy nem volt, aki bűnbe vigyen. Egészen az első Twilight filmig. Igen, én hősiesen bevallom, hogy tizenhét évesen az Alkonyat volt a vízválasztó. Megnéztem a filmet és rögtön akartam a folytatást, és akkor láttam meg, hogy könyvadaptáció, úgyhogy mentem is beszerezni a többi részt, aztán nem volt megállás.
Judit: Megleptél azzal, hogy a Twilight volt az olvasásra nevelés, azt hittem, Te is született Könyvmoly vagy! Az áttörés, és a négy regény után, mi volt a következő lépés? Kíváncsi vagyok, hogy vezetett az utad a KÁP megszervezéséig. Mert Edward és Jacob is könyves álompasik a javából, de azért sok kiválasztásához sok könyv kell.
Andi: Igen, így van. Én nem csak magyarul, hanem angolul is elkezdtem olvasni. Előbb találtam rá a goodreads-re és az angol, mint a molyra és magyar könyves blogokra. Sőt, előbb kezdtem el az angol blogomat, mint a magyart. Aztán igazából így jutottam el a külföldi KÁP féle játékokhoz, hiszen már nagyon sok karaktert, és nagyon sok blogot ismertem. Kint is hatalmas sikere van ezeknek a játékoknak. A véletlen meg úgy hozta, hogy tavaly épp
Lupival és Kellyvel beszélgettünk róluk, és valahogy felötlött bennem, hogy mi lenne, ha itthon is csinálnánk ilyet. Nekik tetszett, körbekérdeztek pár bloggert, hogy mit szólnak hozzá, kitaláltuk a nevet, a szabályokat és meghirdettük, aztán jöttek a többiek is, hogy szeretnének besegíteni...
Judit: Ez egy igazi sikertörténetnek hangzik. Sokat változott KÁP a tavalyihoz képest? Gondolom akadtak jócskán tapasztalatok akkor is, meg lesznek minden bizonnyal most is.
Andi: A legnagyobb különbség az, az egy éves időintervallum szabálya. Azaz: csak olyan karaktereket lehetett jelölni, akiknek az elmúlt 1 évben, ergo 2012. június – 2013. június között akár itthon, akár külföldön megjelent könyvük, és a karakter relatíve sokat szerepel és viszonylag fontos szerepet tölt be a könyvben. Ezen felül még a menetrend módosult annyiban, hogy idén naponta új párbajok indulnak és az olvasók minden párbajra negyvennyolc órán át szavazhatnak. Idén sokkal egyszerűbb és átláthatóbb.
Judit: Nyilvánvalóan hosszútávban gondolkodtok, mi a terv a továbbiakban?
Andi: Úgy tervezzük, hogy minden évben megrendezzük ezt a játékot, így azt szeretnénk, hogy a lehető legváltozatosabb legyen. Ne nyerhessen mindig ugyanaz, vagy ne legyenek folyton ugyanazok a karakterek és legyen egy kis vérfrissítés. Ezt persze nem igazán tette könnyűvé az, hogy a legtöbb könyvnél a webáruházak, kiadók honlapjai és még a moly is csak a megjelenési évet tüntette fel. Olykor 007-es módjára kellett némelyiknél utánajárni, hogy pontosan mikor is jelent az meg.
Judit: Elkövetkezett a kérdés, amire mindenki várt: Cortez.. (ő a tavalyi győztes, viszont az egy éves szabályba beleesik, hiszen a Szent Johanna Gimi sorozat utolsó kötete nemrég jelent meg)
Andi: Erre igazából sokkal könnyebb válaszolni, mint bárki gondolná. Ez egy verseny, mint mindenhol, itt is bajnokot avatunk. Az első helyezettnek joga van megvédenie a címét, HA meg tudja. A többiek összefoghatnak ellene, ha úgy gondolják, hiszen semmi sem lehetetlen, nincs előre papíron leírva, hogy ő fog nyerni. Ez csak és kizárólag a szavazókon múlik.
Judit: Ez a rendszer engem egy igazi, korrekt sportversenyre emlékeztet, mint egy olimpia, vagy világbajnokság.
Andi: Igazából iszonyatosan kemény munka van mögötte, néha még mi, a szervezők is idegbajt tudunk kapni, de ezzel számoltunk, és számolnunk is kell.
Judit: Hogyan kell elképzelnünk a közös munkát? Egyáltalán el lehet?
Andi: Általában úgy kezdődik, hogy ha már megvan az időpont, ami mindenkinek jó, eltervezek mindent; menetrendet, szabályokat, stb. Mindezt kiküldöm egy körlevélben, amire mindenki válaszol, hogy van e javaslata, véleménye, valami gondja esetleg, és átbeszéljük. Ugyanígy kapják meg később az instrukciókat és ugyanígy várom a kampányszövegeket is.
Judit: Ki melyik szereplő kampányfőnöke lett? Szerepet játszott ebben az, hogy ki mennyit tud, vagy mennyire szereti az adott karaktert?
Andi: Nagyon is. Kaptak egy google dokumentumot, amiben volt egy táblázat, és megkértem mindenkit hogy a tizenhat karakter közül válassza ki azt a hármat, aki mellett szívesen kampányolna, és akik mellett TUDNA is. Nem szeretek valakire ráosztani olyat, akit utál, vagy akit egyáltalán nem ismer. Na, a probléma akkor kezdődik, amikor körülbelül mindenki ugyanazt a három embert írja, vagy amikor valaki senkit nem ismer. Ezt idén még az is fokozta, hogy eleve egy bloggerrel kevesebbel indultunk aztán útközben kiesett még egy.... Szerencsére én ezeket mind belekalkuláltam a menetrendbe, hogy el tudjuk osztani őket. Hála Istennek, nagyon jó emberekkel dolgozunk együtt, így meg tudunk beszélni mindent anélkül, hogy háború törne ki, bár így is lehetetlen mindenkinek olyat adni, akit nagyon szeretne.
Judit: Neked van kedvenc karaktered a bejutott legjobb 16 KÁP közül? Amennyiben igen, miért pont ő?
Andi: Ó, hát Ryodan A
kampányszövegét is én írtam, így ha azt elolvassátok, akkor megtudjátok, hogy miért pont őt választottam.
Judit: Hogyan zajlik majd a végeredmény kihirdetése után a győztes megkoronázása, vagy maradjon ez is meglepetés?
Andi: Lehet, hogy összeomlik böngésző...
Komolyra fordítva a szót, tavaly egy külön bejegyzésben hirdettem ki a győztest, sok bekezdésnyi virtuális dobpergés után. A nyertes egy saját kupát is kapott, amit
ITT meg is nézhetsz. Illetve ugyanebben a bejegyzésben kapott helyett a köszönetnyilvánítás is. Ez pedig futótűzként terjedt, minden résztvevő megosztotta, írt saját bejegyzést róla. Lehet, hogy idén kitalálunk valami újat, de lehet, hogy követjük a hagyományt.
Judit: Annyit beszélgettünk itt a könyves Álompasikról, hogy szeretném megkérdezni, van-e Neked álompasi-elképzelésed a valóságban is, illetve számodra mik azok a belső, és esetleg külső tulajdonságok, amelyek egy álompasit férfivá tesz a szemedben, aki vonzana?
Andi: Először is, azt le kell szögeznem, hogy ez egy játék és nem vérre megy. Mindenkinek más az "álompasi" . Ez a játék szórakozásnak indult és örülnénk, ha az is maradna. A játék alapja valóban egy barátságos verseny. De amellett, hogy összegyűlik a hazai könyvmoly társadalom egy része, és jól szórakozik, van egy sokkal nagyobb lényege is. Az pedig az, hogy új könyveket ismerjünk meg. Ezt szolgálják a kampánybeszédek is. Ha megtetszik egy karakter, az olvasók utánanéznek a könyvnek. Vagy, ott van pl. Cortez esete. Ő tavaly mindenkit sokkolt, amikor sorra legyőzte az összes ellenfelét. Annak ellenére, hogy már hatalmas rajongó tábora volt, csak azt hallottam, hogy mindenki azt kérdezi ki ez a Cortez? Azóta az ismerőseim 90%-a elolvasta a sorozatot és ők maguk is rajongói lettek. De nem ő volt az egyetlen, akire kíváncsiak lettek a szavazók. Én ezért tartom ezt jó játéknak. Ezért gondolom azt, hogy igen is érdemes időt és energiát belefektetni. És persze azért, mert ilyen jók a segítők, és a közönség is.
Andi: Válaszolva a másik kérdésedre is, számomra az álompasi Paul Marron!!! Nézz utána, az a pasi egy Isten! Na de komolyra fordítva a szót, nem várom a szőke kék szemű herceget fehér BMW-vel (csak Audival). Nyilván azért én is, mint minden nő, csorgatom a nyálam, ha meglátok egy nekem tetsző férfit, de egy szóval sem mondanám rá, hogy álompasi, csak azért mert jól néz ki. Így a külső csak egy plusz, de nem döntő tényező. Én szeretem az olyan férfit, aki NEM tökéletes, és nem is próbál az lenni. Akinek van saját véleménye, de azt nem próbálja ráerőszakolni senkire. Akiben ott van még az örök gyerek, de tud komoly is lenni, ha a helyzet azt kívánja. Nagyszerű humora van (a szarkazmust is imádom), rendelkezik egy minimum alap intelligenciával, és el tudok vele egészségesen vitatkozni bármiről. Álljon ki magáért, és szeretteiért. De a lényeg, hogy akármilyen helyzetben jól érezzem magamat vele.
Judit: Nagyon korrekten válaszolsz mindenre, és mindenkivel kapcsolatban. Mit gondolsz a mostani döntősökről, Cortezről, és Magnusról?
Andi: Magnusról és Cortezről csak annyit, hogy mindkettőjüket a jelek szerint nagyon sokan imádják, aminek oka van. Cortezt annyira nem ismerem, Magnust viszont én is szeretem, de személy szerint egyikőjüket sem pártolom annyira. Viszont mindkettőjük megérdemli, hogy nyerjen, ahogy a már kiesett tizennégy karakter is megérdemelte volna, hiszen már bejutniuk sem volt könnyű. Én azt mondom, hogy jelen esetben mindegy melyik döntős nyer a végén, a szavazók kitettek magukért és szerintem büszkék lehetnek magukra. Mindenesetre kíváncsian várom, hogy ki fog végül diadalmaskodni.
Judit: Mi is nagyon, és ígérem arról is tudósítani fogunk. Nagyon köszönöm a beszélgetést, és sok sikert kívánok a továbbiakban Nektek!
A történet egy olyan városban játszódik, ahol titokzatos módon minden 14 évnél idősebb személy egy szempillantás alatt eltűnt. A könyvsorozat filmes adaptációja már évekkel ezelőtt is szóba került. 2009-ben Grant azt mondta, hogy folyamatban van egy egy film, de végül az a süllyesztőben landolt. Grant szerint a könyvei jobban működnének TV-sorozatként, úgyhogy valószínűleg jobb is, hogy így alakult.
0 megjegyzés: